Tippek, hogy teheted könnyebbé az ovikezdést

Amiben biztos lehetsz, hogy az óvodai beszoktatás is pont úgy, mint ahogy a legtöbb dolog, minden gyerkőcnél másképp zajlik le. Előre szólunk, hogy ne szorongj, ha a szomszéd kislány már nem kapaszkodik anyába, vagy az első hét után ő már alszik is az oviban. Ez nem verseny és hidd el, mindenkinek csak kívülről könnyű.

Vannak olyan "elvetemült" gyerkőcök, akik az első hetekben torkaszakadtukból sírnak, úgy érezhetik a szülők, hogy ennek sosem lesz vége és úristen mit rontottam el....?! Egyszer csak snitt és épp ezek a gyerekek egyik pillanatról a másikra már örömmel járnak az óvodába.

Ha nem is hiszed, de vannak, akik az elején egyáltalán nem sírnak, élvezik az új környezetet, mindent bejárnak,kipróbálnak, felfedeznek aztán csak hopp, hetek múlva jön el náluk a szeparációs szorongásos időszak, amikor nem lehet lefejteni őket anya nyakából. Nem és nem akarna oviba menni, hiába kérdezed nincs magyarázat. Nálunk is a kicsi egyszer csak közölte, hogy jó-jó, de ő már volt ovis, innentől már nem akar járni óvodába és úgy döntött, hogy akkor ő most itthon marad.

Van, akiknél mást is tapasztalhatunk, esetleg újra bepisil, nem hajlandó egyedül felöltözni, enni vagy csinálni más dolgokat, amit eddig már jól tudott önállóan. Lehet egyszerűen csak azt szeretné, hogy folyamatosan vele legyetek.

És igen,van olyan is, aki soha, de soha nem sír… Lehet, hogy ott épp ezen aggódik egy anyuka? De abban minden beszoktatás megegyezik, hogy ez bizony egy nagy változás a család életében. Oda kell figyelni a gyerekre és a szülőkre is ez alatt az időszak alatt. De sokszor lehet látni, hogy a gyerkőc benn van a csoportban, de anya csak ott köröz az ovi épülete körül

Mi az, amit már a beszoktatás kezdete előtt ilyenkor nyáron is tehetünk?

1. Ovi mesék, játékok – legyen saját történetünk vagy használjunk könyveket! 

Három könyvet tudunk ajánlani, ami sokaknak bejött segítségként: 

Janikovszky Éva – Már óvodás vagyok
Bogyó és Babóca – Egy nap az óvodában
3-5-8 perces ovis mesék

Jó, ha már hall történeteket arról, hogy mi történik majd az oviban, mit csinálhat ott a többi kisgyerek. Meséljetek nekik a saját óvodás történeteik közül, vagy találhatunk is ki újakat. Jó, ha hall róla, hogy Ti is voltatok ovisok. Esetleg nézegethettek régi ovis képeket is, vagy ott a világháló, keressetek olyan képeket, ahol a gyerekek közösségben vannak. Ha ismeri az ovit, amikor odaér, nem lesz rémületesen ismeretlen hely számára. Sétáljatok el együtt az óvoda mellett ti is gyakran! Nicsak mit csinál az a sok gyerek, hú de jó lesz nemsokára te is itt fogsz játszani!

És vannak oviba beszoktató játékok is, melyek pont arról szólnak, hogy ovis lett és a játékon keresztül rengeteg mindent beleszőhetünk a beszélgetésbe.
Ilyen játékok lehetnek az alábbiak is:
Óvodás vagyok 
Úton az oviba

Vannak kesztyűbábok, melyekkel nagyszerűen eljátszhatjuk, hogy az egyik báb a kedves óvónéni, aki már most el kezd beszélni a gyermekünkhöz és dícséri és biztatja.

2. Köszönj el mindig! - a búcsú csak egy kis időre szól

Már egész pici kortól jó alkalmazni. Ha elmentek otthonról, köszönj el a gyerkőctől, és mondd meg, mikor jössz vissza. Ezzel a gyerekben kiépül a bizalom, hogy a szülei mindig visszatérnek hozzá.

Szóval ne kisurranva hagyjuk otthon a gyerkőcöt a nagyival és ne akkor menjünk el, amikor már alszik. Vagy ha mégis így adódik, akkor mindenképp érjünk vissza mire felébred, különben ne csodálkozzunk, ha a gyerek onnantól kezdve félni fog az elalvástól.

Miért is fontos ez az óvodába szoktatáshoz? 

Mert a gyerekben kiépül egyfajta bizalom, hogy a szülei visszajönnek érte akkorra, amikorra mondták, valóban az történik, amit előre ígérték. Sok kisgyereknél ez úgy hangzik el, hogy nézd csak ha az az óramutató ideér, már itt is leszek érted! És ott is kell lenni bizony ám!

Ha ez a bizalom nem épül fel, akkor a gyerekben megmaradhat az a félelem, hogy anyu vagy apu bármikor, bármennyi időre eltűnhet. Pikler Emmi azt figyelte meg, hogy azoknál a gyerekeknél, akiket a fenti módon kezeltek a szüleik, sokkal kisebb mértékben nyert teret a szeparációs szorongás és mivel az óvodába szoktatás is ennek az érzésnek a visszatértével járhat, ezért nagyon nagy segítséget jelent, ha a gyerkőc mindig és mindenkor bízni tud a szüleiben. És nem árt ha eszünkbe véssük, hogy lesz bizony idő, amikor mi is bízni szeretnénk majd a kamasz gyermekünkben! 

3. Hogy is zajlik egy nap az oviban

Tudakoljuk meg, hogy hogyan zajlik egy nap az oviban és már jó előre igyekezzünk átállni az ovi ritmusára. 

Próbáljuk követni az étkezések, nappali alvás időszakát is, plusz az esti lefekvést is állítsuk be úgy, hogy megmaradjon a megszokott alvásmennyiség, de abban az időben ébredjen, mikor hétköznapokon fog, hisz az oviba oda is kell érni. Az is nagy segítség a piciknek, ha ezeket a dolgokat nem az ovival együtt kell drasztikusan átállítaniuk magukban, hanem fokozatosan szoknak hozzá. Szóval ne az ovikezdés előtt 2 nappal akarjuk az esténként pörgő gyereket időben ágybadugni.

4. Jöhetnek a nagymamák, barátok! 

Vannak, akik bátrabbak és már van gyakorlatuk benne, hogy gyerek nélkül is van élet, de van a másik véglet is, aki egy percig sem meri másra bízni a picikéjét, helikopterként köröz felette. Vekerdy Tamás azt írja könyvébe, hogy akkor hagyjuk csak ott a gyereket valakinél hosszabb időre, mikor már kimondja az én szót. Ekkor vélhetőleg már tudatosult benne, hogy ő egy különálló emberi lény, nem szűnik meg sem ő, sem a világ, ha épp anya elment egy kis időre. Ezután pedig fokozatosan lehet próbálgatni, hogy mennyit is bír a baba, próbáljuk a kereteket tágítani.

5. Itt az idő, jöhet a többi gyerek!

Játszótér, játszóház, barátok gyerekei… mind jó lehetőség, hogy a gyerkőc megszokja a különböző szituációkat. A nagy tesós gyerekek előnnyel indulnak, mert már ismerik, hogyan kell más gyerekek között viselkedni, megszokták, hogy nem minden róluk szól.

6. Na, de hogy oldjuk az anyai szorongást?

Nem csak a kisgyerek szorong az ovikezdéskor, hanem bizony mi anyukák is. Szerintem ez a legnehezebb rész és egyben az egyik legnagyobb buktató is a beszoktatásnál.

A kisgyerekek még sokkal érzékenyebbek a metakommunikációra, mint a felnőttek. Sokkal jobban megérzik, ha az anyukájuk ideges, és már tegnap este is arról sutyorogtatok apával, hogy ajjaj, most aztán mi lesz... Persze, ha azt látja a gyerkőc, hogy az anyukája szorong, mikor elindulnak otthonról, nyilvánvalóan ő is szorongani fog és nem érti, hogy miért viszik őt egy olyan helyre, ahol még az ő anyukája is ennyire rosszul érzi magát, ne adj isten anya elkezd pityeregni... Hát melyik gyerek ne gondolná azt, hogy akkor itt a világvége?!

Jó, ha az anyuka is beszélget előre az óvónénikkel, esetleg ha a férjének,barátnőinek beszél az elengedéshez kapcsolódó félelmeiről. Ez természetes, hogy nem könnyű, hiszen eddig a pici babája volt a gyerkőc, és őt ezentúl más fogja gondozni, sőt mi több, remélhetőleg máshoz is fog szeretettel kötődni a gyerek, nem csak hozzá. Sok anyuka attól is szorong, hogy hogyan fog aludni...enni...viselkedni a gyereke a bölcsiben, mit fognak szólni a többiek? Vajon másokhoz képest milyen is az ő gyereke?

A legtöbb óvó néni erre ugyanezt mondja: teljesen máshogyan viselkednek az oviban a gyerekek, mint otthon. És tényleg! Sokszor tapasztaljuk, hogy néhány anyuka hitetlenkedik, hogy az ő gyerekét le tudják ültetni az asztalhoz és ő biza ott eszik, egy helyben ülve, csendben, nem kell üldözni őt a lakásban vagy épp minden falatot a szájába imádkozni? Érezted már te is azt, hogy “mintha nem is az én gyerekem lenne”. 

Vagy a másik nagy mumus az altatás. Lehet, hogy a te gyerkőcöd nem akar aludni délután? Adj neki egy esélyt, a sok új élmény, a rengeteg mozgás, a többi gyerek szuszogása valószínűleg gyorsan álomba ringatja. Nálunk középső csoporttól már nehezebben ment az otthon alvás hétvégén, de az oviban bizony még durmolt rendesen.

Ha az anyuka nagyon ideges, akkor az apuka is csinálhatja akár a beszoktatást…Persze ez sincs kőbevésve. Nálunk épp apa volt az, akinek az óvónénik szinte ki kellett,hogy énekeljék a kezéből a gyereket, mert ő mindenáron meg akarta védeni a belé kapaszkodó kezeket attól, hogy orvul lefejtsék a nyakából.

7. Bízz az óvónénikben!

Sok rémtörténetet lehet hallani az óvodákról, de azért higyjük el, hogy nagyon sok kitűnő, imádnivalóan kedves óvónéni van ezen a pályán!

Amikor ovit választasz, akkor jól nézd meg az óvónéniket és ha kiválasztottad a megfelelő ovit, akkor vagy bízz meg az óvó nénikben nagyon, vagy ha nem tudsz és úgy érzed rosszul csinálják a dolgukat, akkor vedd ki onnan a gyereket, ha teheted… De ez egy másik történet lesz már, bízzatok benne, hogy jól választottatok és így álljatok neki az első ovis napoknak/heteknek is.

Az nagyon nem jó Neked sem, ha úgy hagyod ott minden nap a gyereket, hogy utána feszült vagy, hogy megint mi történik majd ott vele, vajon mire érkezel délután. Ha valami nagyon zavar, vagy nem értesz vele egyet, akkor ne habozz beszélni az óvónénivel, de ne támadólag, hanem inkább érdeklődve. Hátha kiderül, hogy igenis van rá magyarázat, hogy mit miért csinál épp úgy ahogy… és te is tudsz belőle tanulni.

8. Hagyjunk időt a beszoktatásra

Ne időzítsük a munkakezdésünket arra a hétre, amikor a gyerkőc is épp az ovit kezdi!
Változó, hogy az ovik mennyi időt hagynak a beszoktatásra. Van ahol 2 hét, de előfordul olyan is, hogy egyáltalán nem támogatják, hogy a szülő ott legyen.
Mi haladjunk a saját gyerekünk ütemében. Van aki úgy tűnik 2 nap alatt beszokik, van akinél az első hét végén is még csak fél napot tudnak ott lenni. Legyünk türelmesek a gyerekkel. Ameddig csak kell, legyünk ott mi is az oviban, de lehetőleg nem őrként, hanem valahol megbújva, ha hirtelen szükség van ránk, akkor ott legyünk. De adjunk lehetőséget, engedjük el a kezét. Menni fog neki! 

9. Ha sír… mert ne ijedj meg, valószínűleg fog

Ne szidjuk meg! Ne példálózzunk más gyerekekkel, akik bizony már nem sírnak! Ne hazudjuk azt neki, hogy anya csak a kocsiba megy ki! Ne ígérgessünk neki különböző játékokat, hogy abbahagyja a sírást! A sírás segít megnyugodni. Neki. Előbb-utóbb.

A beszoktatás alatt az első pár napban persze még maradhat az anyuka reggel, mikor sír a gyerkőc. Valószínűleg ilyenkor is jó a fokozatosság. Az óvónénik hidd el nagyon sok ilyet láttak már, tudják az első napokból, hogy nálatok hogy érdemes csinálni, mikor jön el az az idő, amikor az a legjobb, ha már nincs ott a szülő, akkor sem, ha a gyerek reggel sír. És ez a sírás lehet, hogy már tényleg csak addig tart, amíg becsukódik a csoportszoba ajtaja, mégha nehéz is elhinni.

A beszoktatás után is 1-2 percig jó, ha megölelgetitek, megpuszilgatjátok, de utána a legjobb, ha átadjátok az óvónéninek. Desokszor vártam én is az ajtó előtt hallgatózva, hogy most mi fog történni. Az esetek legnagyobb többségében a gyerkőc nagyon hamar megnyugodott! És még egy dolog, az előtt az ajtó előtt nem álltam egyedül, szinte mindenkinek megvan az az ajtó, csak lehet, hogy más-más volt időpont.

10. Következetesség 

Ha pár alkalommal nem akar menni, akkor se adjuk be a derekunkat. A beszoktatás közben semmiféleképpen ne iktassunk be szüneteket és később sem jó, ha néha engedjük neki, hogy otthon maradjon, néha pedig nem. Ha eljött az idő és a gyerek oviba jár, akkor ahhoz tartsuk is magunkat. Ha nem így teszünk, akkor a következő napon, amikor ugyanúgy kéri, hogy maradhasson otthon és mégsem tudjuk megoldani, már nem fogja érteni, hogy mi, mikor és miért történik. Ha ezt a határt kiszabtuk, akkor tartsuk magunkat hozzá.

Ha épp tesó érkezik, akkor igyekezzünk a beszoktatást, ne az ő érkezéséhez igazítani. A testvérféltékenység sokkal könnyebben alakul ki, ha az addig féltve őrzött kincsünk úgy érzi, hogy lecserélték. Uram bocsá, lehetünk ekkor egy kicsit engedékenyebbek is, és az sem szentségtörés, ha a tesó hazaérkezése után a nagyobbik sem megy oviba néhány napig, hétig. Persze, csak, ha megtehetjük. De nagy segítség lesz majd, ha rá is tudsz külön időt szánni, lesznek olyan lopott fél órák, amikor csak ő van. Akár lehet ezt a délelőtti- délutáni ovis járattal is egybekötni.

11.Vigyük a kispárnáját, kis barátját, nyunyókáját

Ha van kedvenc játéka, nyunyókája a gyerkőcnek, akkor azt mindenképpen vigyétek el az oviba is. Főleg, ha alváshoz van különleges kis takarója, rongyija, bármi…Ez sokat fog segíteni neki. Játékot nem mindig vihetnek be magukkal, mi a kis szekrénykébe szoktuk leparkolni az aznapi útra elkísérő játékot és amikor úgy érezte, hogy szüksége van rá mosdóba menet megnézte, hogy ott van-e még. A későbbi problémák elkerülése végett érdemes ezeket a játékokat, kísérőket a gyerek ovis jelével ellátni. Melyik szülő szeretné az ovis ismerkedést egy veszekedéssel indítani, hogy én autóm, te autód....?

12. Cumi és rongyika

Ha még cumizik, akkor lehetőleg ne az ovi első pár hetében válasszuk el a cumijától. Elég nagy trauma neki az elválás a szülőtől, nem jó, ha ilyenkor másik, számára biztonságot (is) jelentő dolgot is elveszünk tőle. Ráér, mikor már kellően hozzászokott az új helyzethez. És itt már meg is lehet a közösség segítsége, hiszen a többi gyereknél lehet nem látja a cumit, vagy épp a sok játék közt eszébe sem jut, hogy elővegye. Adjunk neki időt, meg fog oldódni ez is.

13. Ha visszatér a sírós időszak…

Mindenképpen beszéljünk az óvónénivel, hogy van-e valamilyen konfliktus vagy változás. Lehet, hogy egy betegség előjele a rossz közérzet, lehet, hogy csak többet kellene aludnia esténként, lehet, hogy azért szomorú, mert nem tetszett a mese és persze előfordulhat az is, hogy a szomszéd asztalnál levő kisgyerek csinált épp valamit... Szóval minden titkok tudója az óvónéni! Kérdezzük és kérdezzük!

Reméljük találtok hasznosat a tanácsok között! Kívánunk minél zökkenőmentesebb beszoktatást és örömteli bölcsődés és óvodás éveket!!!