Ezért olvass mesét iskoláskorú gyermekednek is!
A csecsemőkori, apró kezekbe illeszkedő képeskönyvektől az óvodáskor végéig eljutunk a hosszabb történetekig. De mit olvassunk, vagy meséljünk még egyáltalán a betűket már ismerő, önállóan is olvasó kisiskolásnak? Baj-e, ha „helyette” olvasunk, szükség van-e az esti mesére?
Tudok olvasni!
A gyerekek az óvodáskor végén egyre érdeklődőbbek a betűk világa iránt. Rendszerint megtanulják leírni a saját nevüket, és örömmel kiáltanak fel, ha valahol felismernek egy-egy betűt. „Már tudok olvasni! Én is el tudtam 
olvasni!”
Aztán az iskolában tényleg megtanulnak írni és olvasni, amihez persze rengeteg gyakorlásra is szükség van. Ebben sok, kifejezetten az olvasással ismerkedő, rövid, egyszerű és vidám történetekről szóló könyv is segítségünkre van. Emiatt sok szülő elbizonytalanodik, vajon mi legyen, az együtt töltött időt használják arra, hogy a gyerkőc gyakorolja az olvasást, vagy olvassanak-e neki továbbra is?
Ha szívesen olvasunk és igényli, meséljünk!
Ha korábban rendszeres programunk volt a meseolvasás, erről nem kell lemondani, ha mindkettőnk számára kellemes időtöltés. Az egész napos rohanás után jólesik az esti mese meghitt hangulata, szülőként a gyerekünkkel közösen töltött időt és a gyerekmesék varázslatos világát is élvezzük ilyenkor. És ez nem függ attól, hogy csemeténk egy, a betűk világával még csak ismerkedő elsős, vagy már egy komoly könyvmoly ötödikes.
A közös időtöltés kapocs kettőnk között
Legyen szó akár bicikli túráról vagy mozizásról, strandolásról, a gyerekkel töltött közös program alapozza meg a kapcsolatunkat a későbbi években. A pozitív közös élmények, a kedves, vidám emlékek és jó hangulatú együttlétek sokat segítenek majd átvészelni a kamaszkor viharos időszakát is. Ilyen közös elfoglaltság az olvasás is. Ha időnk akad rá, nincs is másra szükség, csak egy könyvre.
Fontos dolgokra taníthatjuk
A meseolvasás, amilyen átéléssel meséljük a történetet, a hangunk és a mimikánk is mind remek segítség a hangosolvasást gyakorló csemetének. Akár olvashatunk közösen is, felosztva az oldalakat vagy párbeszédeket. Így a közös élmény mellett fejlődik a szókincse, a kiejtése is. Ha ő is gyakorolhatja a hangos olvasást, kevésbé lesz lámpalázas „közönség előtt”, aminek az iskolában is hasznát veszi majd. A meseolvasás után vagy közben beszélgethetünk is a történetről, elmondjuk a véleményünket, meghallgatjuk az övét, amivel a szövegértést és a fogalmazást is gyakorolhatjuk.
Most alakítjuk ki az új szokásokat
Iskolásként megváltozik a gyerekek napirendje. A korábban kötetlen délutáni elfoglaltságok közé most be kell férnie
a házi feladat megoldásnak és a gyakorlásnak is. Szülőként sok fejtörést okoz az is, hogyan limitáljuk a képernyő előtt töltött időt. Annak érdekében, hogy a délutáni szabadidős program változatos legyen, alakítsunk ki új napirendet, aminek része lehet a rendszeres, önálló és közös olvasás is. Ha ebben az életkorban sikerül az olvasás szeretetére nevelnünk, akkor ez a későbbiekben is természetessé válik számára, igénye lesz rá.
Mesekönyveinket itt találjátok, katt ide.
