FELADATLAPOZZUNK-E OTTHON GYERMEKÜNKKEL?

Szögezzük le: a kicsiknek ELSŐSORBAN rengeteg tapasztalásra, SZABAD JÁTÉKRA, jó levegőre, „tombolásra” van szüksége ahhoz, hogy az idegrendszerük, és ezáltal a testük is megfelelően fejlődhessen. Az ilyen jellegű ingerek nem pótolhatók semmivel. Szülőként akkor tehetjük érte a legtöbbet, ha engedjük, hogy ezek az elemi és ösztönös igények teret kaphassanak. Minden további lépést ez kell, hogy megelőzze.

MIKOR KEZDJÜNK EL OTTHON GYAKOROLNI?

A legjobb, és legkörültekintőbb családnál is megtörténhet, hogy hiába adottak a körülmények az ideális fejlődéshez, valami mégsem úgy működik, ahogy kellene. Általában nagycsoportos óvodás korban jön el az az idő, amikor sokkal tudatosabban – és talán kritikusabban is – kezdjük el csemeténket megfigyelni. Az óvodákban ilyenkor ismertetik az iskolaérettség kritériumait, és előkerülnek a különféle tesztek, amik általában objektíven (néha túlságosan is) nézik a gyerekek tudását, érettségét. Tetszik, vagy sem, el kell fogadnunk, hogy van egy standard, egy átlag, amihez jó, hogy lehet viszonyítani, de az is tény, hogy nincs két egyforma gyerkőc, így két egyforma érési ritmus sem. Arról nem is beszélve, hogy mire valójában iskolába kerül a gyermek, majd’ egy év telik el, ami rengeteg idő... A lényeg, hogy ha felmerül, hogy gyermekünk ezen vagy azon a téren folyamatosan (nem csak a teszt felvételekor pillanatnyilag!) leginkább az átlag alatt teljesít, vegyük jelzés értékűnek, és ne restelljünk tanácsot, segítséget kérni a vele foglalkozó óvodapedagógusoktól. Egyeztessünk velük, járjuk körül a problémát, és keressük együtt a megoldást!

Amikor a kicsik átlépik az iskola kapuját, az első jó néhány hét, hónap nagyon intenzív időszak gyermekünk életében. Rengeteg új inger, változás, szabály, és éppen ennyi új ember is kerül a látóterébe, akiket meg kell ismerni, és akikkel hirtelen együtt kell tölteni a nap nagy részét. Ez ÓRIÁSI feladat mind érzelmi, mind fizikai síkon is! Sokkal fárasztóbb egy ilyen helyzet, mint amikor már a megszokott rutint csinálnánk. Persze olyan is van, akit doppingol a „versenyhelyzet”, és kifejezetten jól teljesít, de általánosságban inkább az ellenkezője fordul elő. Nyugodjunk meg: teljesen természetes, hogy az egyébként „jól működő”, értelmes gyermekünk esetleg nem a tőle megszokott szintű eredményeket produkálja. Adjunk neki egy kis időt, amíg feltérképezi a helyet, és kicsit akklimatizálódik az új közeghez. Ha azonban bizonyos nehézségek időről-időre felmerülnek, akkor érdemes lehet ennek egy kis figyelmet szentelni, és megkeresni a probléma okát.

MIT ÉS HOGYAN GYAKOROLJUNK GYERMEKÜNKKEL?

Ha úgy gondoljuk, van rá kapacitásunk (a gyermeknek és neked is), hogy otthon egy kis háttérmunkával megtámogassuk a tanulást, nyugodtan kérdezzük meg a gyerkőccel foglalkozó pedagógus véleményét, hogy milyen jellegű, illetve tematikájú kiadványokkal tudnánk ezt megtenni.

Minden esetben kizárólag olyan gyakorlófeladatokat, feladatlapokat, gyűjteményeket használjunk, ami a gyermekünk életkorának megfelel. Sokkal többet ront a helyzeten, ha túl magasra tesszük a lécet, főleg a legelején. Valószínűleg ő maga is érzi, tudja, hogy valami nem stimmel, így eleve nincs az önbizalma a helyén, így ha újra és újra sikertelenséggel, vagy hatalmas erőbefektetéssel megoldott feladatokkal kell szembesülnie, az nagyon elveheti a kedvét a gyakorlástól. Kis lépésekkel induljunk neki, ne akarjunk egy hét/hónap alatt óriási és látványos változást elérni.

Ha 4-5 éves óvodás gyermeked van, ITT találsz neki való füzeteket! Nagycsoportosoknak, kisiskolásoknak készült kiadványainkat is eléred!

Ha elemi ellenállást tapasztalunk, akkor kicsit érdemes „trükközni”: keressünk olyan gyakorlófüzetet, aminek a témája, jellege vonzó csemeténknek, így talán később nem ódzkodik annyira a másik fajtától sem. Amikor keresgéltek, nyugodtan vond be, kérdezd meg őt is, hogy neki melyik tetszene jobban! Hidd el, hogy nagyon sokat számít, ha azt érzi, meghallgatják a véleményét.

Szerencsére vannak a termékpalettán olyan kiadványok, melyek gyártásánál nagy figyelmet szenteltek a fokozatosság elvének. Éppen ezért jó szívvel ajánljuk a LÜK, vagy a LOGICO termékeit, hiszen itt abszolút ti válogathatjátok össze, hogy melyik készséget szeretnétek fejleszteni, milyen témájú feladatok lesznek a legjobbak nektek, illetve a feladatlapok is nagyon változatosak, így folyamatos kihívást jelentenek a gyerekeknek.

Fontos, hogy a gyakorlás ne legyen „izzadságszagú”, kötelező „nemszeretem” tevékenység. Ha szeretnéd, hogy minden nap előkerüljön, akkor találjatok közösen (!) egy olyan kompromisszumos megoldást, ami mindannyiótoknak megfelel (pl. napi maximum 2 feladat, vagy 10 perc intenzív munkába ami belefér…). A lényeg, hogy ÖRÖMMEL végezze, mert csak így van értelme!

Feldobhatod a gyakorlást, ha néhanap Te magad válsz gyakorlóvá, és gyermeked magyarázza el, hogy mit is hogyan kellene megoldani. Ez arra is jó lehet, hogy meggyőződj arról, hogy csemetéd „képben van”, és akár tovább is tudja adni tudását! (Zárójelben: erre kifejezetten alkalmasak a már említett LÜK és LOGICO kiadványok, mert ők általában sokkal hamarabb megértik, hogy miről is van itt szó…)

Mindig, amikor gyakorlásra kerül a sor, tartsd szem előtt: Te a szülője vagy, nem a tanára. Érzelmileg sokkal jobban benne vagytok ebben a helyzetben, mint bárki más, így érthető, hogy ha kicsit hamarabb fogy el a türelmed, ő pedig kevésbé jó hallgatóság a magyarázataidra. Kár vitatkozásra, esetleg veszekedésre fecsérelni az együtt töltött időt; inkább próbáljátok meg kellő lazasággal elfogadni, ha esetleg egyikőtök épp nincs a helyzet magaslatán. Előfordul mással is! Lépjetek túl rajta – hiszen holnap új nap, új lehetőségekkel!