Feltétel nélküli szeretet – mi ez és miért jó a gyereknek?
Sokak számára magától értetődő, míg másokban kérdőjeleket vet fel és a feltétel nélküli szeretetet majomszeretetként értelmezik. A bizonyítványosztás kapcsán foglalkoztunk már ezzel a témakörrel, most körbejárjuk kicsit részletesebben a Játékliget szakértőjének segítségével.
Egyenlő az elfogadással
A szülő elvárásai vagy elképzelései gyakran nem egyeznek a gyermek képességeivel vagy személyiségével. Hiába szánjuk közgazdásznak, ha nem megy neki a matek, nem olyan ügyes sportból, hogy bevegyék a versenyzői csapatba, vagy esetleg visszahúzódó természete miatt nem annyira népszerű az osztályban, mint mi voltunk – vagy szerettünk volna lenni – egykoron. Ezek mind olyan helyzetek, melyeket a feltétel nélküli szeretet segítségével tudunk kezelni: látjuk, hogy gyermekünk bizonyos dolgokban nem olyan vagy másként gondolkodik, mint mi szeretnénk, mi mégis nyitottan állunk az ő véleménye, személyisége elé, kíváncsian várjuk, hogy mivé fejlődik majd.
Nem azonos a ráhagyással
Ez sokak számára úgy hangozhat, mintha a gyermeket magára hagynánk, iránymutatás és terelgetés nélkül csak azt várnánk, hogy mi lesz majd belőle. A feltétel nélküli szeretet nem ezt jelenti. Elfogadást jelent, a gyereket egy üres könyvként kezeli, nem fogalmaz meg vele szemben elvárásokat. Hagyja, hogy a gyermek a maga könyvét megírja, így a feltétel nélkül elfogadó szülő látja és ismeri gyermekét. Tudja, melyek az erősségei és melyek a gyengeségei.
A gyermek jövőjét ezek alapján terelgeti, fejleszti a gyermek önismeretét, azáltal, hogy rávilágít ezekre a tulajdonságaira, a megfelelő helyzetben bíztatja, hiszen tudja, hogy mi az a pont, amikor a gyengeséget erősíteni, a hiányosságot fejleszteni, az erősségét pedig kamatoztatni érdemes.
„Az elfogadó környezet nem hagyja magára a gyermeket. Nem jelenti azt, hogy bármit megtehet, amihez csak kedve van. Nagyon is léteznek a szabályok, hiszen a kontroll nélkül felnövő gyerekek legalább annyira bizonytalanok és szeretetlenül érzik magukat, mint azok, akiket túlzottan kontrollálnak.”
Jobb teljesítmény, egészségesebb gyerek
Kutatások igazolják, hogy a stresszmentes környezetben, a túlzott szülői elvárások nélkül, elfogadó családi légkörben felnövő gyerekek az iskolában is jobban teljesítenek. Ha nem görcsölnek a szülői nyomás miatt, az az osztályzatukon is meglátszik, de emellett az UCLA kutatói arra is rávilágítanak, hogy a kevesebb stressz a gyerekek egészségi állapotában is megmutatkozik: sokkal ritkábban fordul elő magas vérnyomás, magas koleszterinszint és szív- és érrendszeri problémák a feltétel nélküli szeretetben felnövő gyerekek közt.
A McGill University kutatása pedig az egyes szülői típusok hatását vizsgálta, a gyerekek fizikai állapotára nézve. Arra a megfigyelésre jutottak, hogy az autoriter – akik túl nagy hangsúlyt fektetnek az elért eredményekre és ritkán mutatnak szeretetet – gyerekei közt jóval magasabb az elhízottak aránya. Ennek oka pedig, hogy míg az autoriter szülők csak megjegyzést tesznek gyermekükre, ha az egészségtelen ételeket fogyaszt, de nem adnak mellé magyarázatot. A nem tekintélyelvű, vagyis demokratikusan nevelő szülők viszont nem pusztán megjegyzik, hogy az éppen fogyasztott étel egészségtelen, hanem azt is elmondják, hogy miért. Az összefüggések megértésén túl alternatívákat is kínálnak a gyermeknek, aki – mivel jobban átlátja az egészet – kifejlődhet a belső motivációja is az egészséges életmód iránt, így könnyebben fogja saját maga is követni a későbbiekben is.
Ne félj hibázni!
A magas elvárásokat támasztó, kritikus szülő gyermeke nehezen indul el egy új úton, mert fél attól, hogy hibázik. A bukástól való félelme és az arra adott szülői reakciók - miatt inkább biztonsági játékos lesz, azokat a tevékenységeket választja, amiben a sikert biztosabbnak érzi, ám így sok területen nem is tud fejlődni, hiszen nem meri magát kipróbálni.
Jobb memória és szorosabb kötelék
Az St. Louis-i Washington University kutatóinak tanulmánya szerint a gyermeküket születésüktől fogva feltétel nélkül szerető anyák gyermekeinek agya másként fejlődik, náluk nagyobb a hippokampusz mérete. Az agy ezen része felelős a memóriáért, a tanulási képességekért és a stresszre adott válaszreakciót is szabályozza.
Talán nem is annyira meglepő a University of Missouri kutatóinak megállapítása, mely szerint a gyermeküket elfogadó és szeretetüket kinyilvánító anyák szorosabb kapcsolatot építenek ki gyermekükkel. A vizsgálatban, anyák felügyelték gyerekeiket játék közben. A gyermeküket gyakran kontrolláló, a játékba irányítóan beavatkozó anyákkal szemben a játék végére nőtt a gyerekek ellenérzése, míg a gyermeküket csak megfigyelő, vagy finoman, a játékot nem szabályozó, hanem tovább vivő, építő ötletekkel előálló, a gyerek addigi teljesítményét pozitívan megerősítő anyák tippjeit és odafigyelését a gyerekek kifejezetten élvezték.
„Mindkét típus befolyásolta tehát valamennyire a játék menetét, ám nem mindegy, hogy ezt hogyan tették. Az első esetben a gyerekek úgy érezhették, hogy Anya próbál engem irányítani és ez nem tetszik. A második esetben viszont, amikor az irányítás melegséggel, szeretettel, pozitív megerősítéssel - és esetleg nem még kritikával – párosult, akkor a gyerek úgy érezhette, hogy Anya jót akar nekem, azért tanácsolja, hogy tegyem ezt vagy azt, mert törődik velem és ez jó. Aki feltétel nélkül szeret sem hagy rá tehát mindent a gyermekére, nagyon is törődik vele, de elfogadóan, szertettel.”
Forrás: www.jatekliget.hu