Hogyan lesznek jó testvérek?

Aranyos játékszerből kis betolakodó

A gyerekek személyisége különböző, ezért sincs két egyforma testvérkapcsolat. Van, hogy a nagyobb testvér kerek perec közli, hogy ő nem kérte, vigyük vissza a kórházból Anyával hazaérkező babát, míg mások először kedvesen fogadják, majd az idő előrehaladtával egyre inkább kiéleződik a kettőjük közti feszültség.

Amikor a nagy testvér féltő gonddal óvja a kisebbet, aki pedig ámulva lesi a nagy minden mozdulatát, az életünk tündérmese. Aztán, ahogyan a kicsi nő, a kiságyban és a hordozóban ringatható apróság kúszik-mászik a lakásban, felfedezi a nagy játékait, birtokba veszi a lakást és egyre inkább megmutatkozik önálló személyisége, a helyzet megváltozik. 

Végtelenségig ismétel mondatok

A legtöbb konfliktus a kicsi 1 éves kora körül kezdődik.
Önállóan közlekedik, felborítja a nagy játékait, tönkreteszi az építményeit, mire a nagy is hasonló megtorlásokkal reagál. A feszültség egyre nő és mi azt kívánjuk, bárcsak lenne egy varázspálcánk, amivel visszahozhatnánk a tündérmesébe illő időket.

Varázspáca hiányában marad a feszültség csillapítása, a nagyot megértésre kérjük, nézze el a kicsinek, hisz nem szándékosan csinálja. Közben persze állandóan résen vagyunk, hogy a kritikus pillanatokban közbe léphessünk. A jó hír, hogy ez az állapot nagyjából egy évig tart, 2 éves kora körül a kicsi is eléri azt a fejlettséget, amikor már együttműködést alakíthatunk ki a gyerekek közt.

Kölcsönösség

Ha túl sokáig hagyjuk a kicsire a dolgait, idővel úgy érezheti, hogy mindent szabad. A nagyban pedig ezzel párhuzamosan nő a rossz érzés az igazságtalan helyzet miatt. Éppen ezért fontos, hogy a kistestvért fokozatosan kezdjük el együttműködésre neveli, a másik játékának és játékainak tiszteletben tartására. Még ha kicsinek is tűnik ehhez, a hangsúlyunkból is érteni fogja, hogy most várnia kell, mert a testvére játszik azzal a játékkal, amivel ő szeretne (és nagyon gyakran előfordul, hogy ő is épp ugyanazzal játszana). Így a nagyobb sem érzi majd úgy, hogy mindig csak neki kell tekintettel lennie a kisebb testvérére.

Csapatmunka

A testvérek gyakran versenyeznek a szülők figyelméért és elismeréséért. Nekünk viszont inkább csapatmunkára

 kellene őket rábírni, amivel több szempontból is jobban járunk. De hogyan tegyük ezt? Például, ha a kicsi segítséget kér tőlünk, mondjuk, hogy most dolgunk van még a készülődéssel és kérjük meg, hogy forduljon segítségért a nagyobb testvéréhez. Ilyenkor a nagyobb általában élvezi, ha megmutathatja, amit már tud, fontosnak érzi magát, a kicsi pedig megtanulja, hogy számíthat a testvérére. Érdemes olyan játékokat is kitalálnunk, amiben össze kell dolgozniuk. Lehetnek párok a társasjátékban a szülők ellen, vagy például közösen kell időre elpakolniuk a szobájukban a játékokat.  

Privát szféra

Nekünk sem esne jól, ha felnőttként egyből mindenünket meg kelle osztanunk valakivel, akit korábban nem ismertünk. Ráadásul úgy, hogy nem is vigyáz annyira a nekünk fontos dolgokra, könnyebben elejti, megrágja, eldugja. A nagyobb testvérek életében is kritikus pont és sok konfliktus forrása, hogy osztozniuk kell a játékaikon a kisebbel. Ezt tartsuk tiszteletben, legyen egy olyan polc vagy szekrény, amihez a kicsi nem fér hozzá és ott csak az ő játékai legyenek. Válogassunk olyanokat egy kosárba, vagy közösen hozzáférhető helyre, ami a testvére számára is biztonságos – nem szedhető apró darabokra – és ő is szívesen megosztja vele.

Egyéniségek

Szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ami az első gyerek esetében bevált, az a másodiknál is működni fog. Sokszor ezért mondanak kudarcot a kísérleteink a helyzet megváltoztatására, mert egyszerűen nem a megfelelő módon közeledünk a gyerekekhez. Ha önállóbb, ha más módon motiválható, ha az érdeklődési körük vagy a temperamentumuk jelentősen eltér, akkor nekünk is más módszerrel kell próbálkoznunk, hogy a kettőjük közti kapcsolat gördülékenyebb legyen.

Közös játék

Ahogy telik az idő, a gyerekek egyre inkább „összenőnek”, vagyis könnyebben találunk olyan játékokat, amivel mindketten tudnak játszani. Kezdetben mi is segíthetünk ezeket kitalálni és részt venni benne, ám idővel egyre inkább magukra hagyhatjuk őket. Nyilván adódnak majd kisebb konfliktusok, ez természetes, ilyenkor jó, ha külső szemlélőként segítünk ezeket megoldani, ám idővel egyre inkább maguk közt is el tudják majd rendezni ezeket.