Iskolakezdéshez felsorakozni! Vigyázz...Kész...Rajt...!

Valószínűleg betéve tudjuk már az iskolaérettség kritériumait és kellőképpen tájékozódtunk a leendő iskola érték-és szokásrendéjől is. Kezünkben tartjuk gyermekünk diákigazolványát és tudjuk, érezzük: a " Kocka el van vetve."

Kettős érzés ez a javából, hiszen öröm látni csemeténket, ahogy suttyomban eltűntek a babás vonásai és olyan nagyfiús/nagylányos gyerkőccé cseperedett. A másik dolog viszont az, hogy mi már pontosan tudjuk, milyen változások állnak be nemsokára a megszokott napirendjében, életében. Higgyük el, érzéseinkkel nem vagyunk egyedül és teljesen természetes az az aggódás és izgalom, ami szeptember első hetéig szerves része lesz a nyarunknak.

Rengeteg a kérdőjel:
- Fogja-e bírni a terhelést (fizikailag és lelkileg egyaránt)?
- Megbirkózik-e a sok új információval, szabállyal?
- Egymásra hangolódnak-e a tanító nénivel? Talál-e új pajtásokat? Fontos dolgok ezek.

Néha szeretnénk már „túllenni” az egészen, néha pedig nyújtanánk még a nyarat, hadd legyen ez az „utolsó” olyan IGAZI, FELHŐTLEN.
                                                                                                        
Természetesen a szülő ismeri legjobban gyerkőcét, így ennek fényében kell végiggondolni teendőinket, amikkel megkönnyíthetjük számára az átmenetet, illetve ráhangolhatjuk Őt az elkövetkező időszakra. Vitathatatlan, hogy nincsen egy, mindenkire ráhúzható minta, viszont van pár közös pont, ami jó, ha teljesül. A legfontosabb, hogy tudjon eleget pihenni gyermekünk, hiszen fáradtan beesni az iskolapadba nem szerencsés kezdet. Érdemesebb talán emiatt az aktív pihenős családi programokat júliusra – esetleg augusztus elejére időzíteni, így még rendelkezésre áll pár hét, hogy mindenki feldolgozza az új élményeket. A nyár kedvez a napirend totális felborulásának, így az utolsó hetekben feltétlen ragaszkodjunk a leendő menetrendhez (vagy legalábbis közelítse meg azt). Igen, szülői idegrendszert próbáló dolog még „világosban” ágyba terelni a lurkókat, de egy jó ízű beszélgetésért, meseolvasásért cserébe ez talán nem is annyira lehetetlen.

Ellentmondásosnak tűnik a helyzet, de ugyanennyire lényeges, hogy mozogjon annyit, amennyit csak lehet. Ugráljon, szaladjon, másszon fára-mászókára, bukfencezzen, pörögjön-forogjon, labdázzon, biciklizzen, eressze ki a gőzt! Talán nem tűnik olyan nagy dolognak, hogy „CSAK TOMBOL”, viszont a kevesebb, több. Hosszú távú befektetés ez, hiszen nemcsak a pillanatnyi mozgásigényét elégíti ki, hanem mindeközben érik az idegrendszere, bejáratódnak, stimulálódnak az agyi pályák, ezáltal önmagát fejleszti. Kihatással lesz ez a beszédfejlődésére, koncentrálóképességére, memóriájára, terhelhetőségére, finommotorikájára és még sorolhatnánk mi mindenre…
                                            
Apropó: finommotorika. A gyermek kéztőcsontjai ebben az időszakban lesznek alkalmasak arra, hogy a kis kapukból és hullámvonalakból (úgynevezett betűelemekből) valami sokkal komplexebb formát állítson elő, ami folyóírásnak nevezünk. Ha fogékony rá csemeténk, akkor bátran tornáztassuk a kis kezeket és ujjakat kreatívkodással, gyurmázással (só-liszt verzió is lehet), szárazbab-rizs-kavics-liszt (de tulajdonképpen bármi darabos jó) keverékből történő válogatással – profiknak csukott szemmel, vagy a délutáni uzsonnának szánt sajtos pogácsa közös elkészítésével is.
Ezeken kívül remek írás-számolás előkészítő füzetekkel is „gyakorolhatunk”, viszont ezzel kizárólag annyit dolgozzon a gyerkőc, amit még örömmel végez.

   
Mindig tartsuk szem előtt, hogy ő még NEM iskolás!

Beszélgessünk vele az iskoláról, de ne erőltessük, ha éppen nincs olyan „passzban”. Hallgassuk meg az elképzeléseit, szerinte milyen lesz majd iskolásnak lenni. Hangsúlyozzuk, hogy miért lesz fantasztikus dolog suliba járni, és elmondhatjuk neki azt is, hogyan alakul majd egy átlagos napja. Meséljünk, sztorizzunk neki a mi iskoláséveinkről és tegyük félre az esetleges negatív érzéseinket! Rossz tapasztalatainkkal ne „fertőzzük meg” már jó előre! Lehetőleg kerüljük: a „Na, majd most megtudod…”, „Ott majd jól rendre nevelnek…” kezdetű mondatokat, mert ezzel egyáltalán nem hozzuk meg a kedvét az iskolához. Sőt! 

Gyönyörű és izgalmas, soha vissza nem térő időszak ez az Ő életében, nyugodtan hagyjuk, hogy a gyerkőc lelkesedése ránk is átragadjon. Amit ők garantáltan élvezni fognak és minket is ez a része hoz leginkább lázba – bár egészen más aspektusból – az a tanszervásárlás. Mi pánikolunk, ők örömmel tobzódnak. Amiben egyetértés lesz köztünk az az, hogy szeretnénk minél hamarabb beszerezni a listán található eszközöket. Van, aki nem bízza a véletlenre és már júniusban-júliusban összegyűjt mindent, biztos, ami biztos alapon.

A tapasztalat az, hogy az üzletek, áruházak inkább augusztusra teszik az akciókat, ami viszont anyagi szempontból lehet megfontolandó. Bátran vonjuk be csemeténket az előkészületekbe, hiszen végeredményben az ő felszereléséről van szó. Magabiztossá teszi őt, ha ismeri/felismeri a saját dolgait, el tud igazodni a különféle eszközrengetegben, tudja kezelni, használni az iskolatáskáját, uzsonnás dobozát.

- Érdemes végiggondolni, hogy mennyire tud biztonságosan közlekedni, illetve eljutni az iskoláig gyermekünk. Utazzunk, sétáljunk el többször a suli felé, hívjuk fel a figyelmét az esetleges veszélyforrásokra, vagy ha bármi történne vele útközben, hogyan és hol tud segítséget kérni. Szánjunk időt a terep feltérképezésére, bejárására egészen addig, amíg úgy érezzük, hogy már megbirkózik a feladattal.

- Az első ovis évek alatt az évkezdés szinte kivétel nélkül a kisebb-nagyobb megbetegedésekről is szól. Az új közösség, új bacik, megspékelve egy kis stresszel simán ledöntheti a lábáról a legellenállóbb szervezetet is. A nyár folyamán a friss gyümölcsök, zöldségek kicsit felturbózzák gyermekünk immunrendszerét, de egy esetleges vitaminkúrával biztosan nem ártunk neki.

- Ha már az új közösség is szóba került: szerencsére egyre több iskola biztosít lehetőség a nyílt napokon kívül egy kötetlen, „bandázós” délutánra, ahol szülők- gyerkőcök- tanítók lazább körülmények között ismerkedhetnek meg egymással. Ha lehetőségünk van ilyenre, feltétlen menjünk el, hiszen mindenkinek jó érzés, ha már nem idegenek veszik körül a tanévnyitón.

Bármennyire is érezzük pörgősnek, esetleg fárasztónak ezt a pár hetet, hónapot, vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy kétségeinkkel nem vagyunk egyedül, ráadásul jövőre, ugyanitt már jó pár tapasztalattal a tarsolyunkban kisujjból kirázzuk a tanévkezdést. Addig is nézzünk gyermekünkkel együtt hullócsillagokat és kívánjunk valamit…