„Szeretve nevelni - nevelve szeretni”
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás pszichológus, író. Írásaiból és interjúiból áradt a gyerekek iránti szeretet. Nincs is talán olyan szülő az országban, aki ne olvasott volna tőle elgondolkodtató, ráébresztő sorokat, vagy kapott volna a gyermekével kapcsolatos aktuális problémához hasznos tanácsokat. A következőkben Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyermeked? című könyvéből válogattuk a számunkra legfontosabb gondolatokat arról, hogy mit is jelent nekünk: „Szeretve nevelni-nevelve szeretni”.
„Aki jól szeret, az megismer és elfogad - saját világát kitágítja a másik felé.”
A könyv már az első lapjain mellbevág a következő kérdéssel: „Minden szeretetben ez az alapkérdés: őt szereted-e
vagy magadat, a vágyaidat benne?” A feltétel nélküli szeretettel korábbi blog bejegyzéseinkben is foglalkoztunk már, például a bizonyítvány osztás kapcsán is. Szülőként ez talán az egyik legnehezebb feladatunk: minden helyzetben jól választani a legyél, aki vagy és a legyél, akivé én akarlak tenni közt.
„…ahhoz, hogy világra hozzuk azt, ami bennünk él, egy – legalább egyetlen – másik ember bizalmának kell bábáskodnia.”
Természetesen, ha a legyél, aki vagy elv mentén támogatjuk is gyermekünk kibontakozását, a szorongásunk szülőként még nem ér véget. Szeretnénk, ha gyermekünk sikeres 
lenne, megtalálná a boldogságát és elérné a céljait. Hogy megállja a helyét a „kemény, versengő, taposó” felnőtt életben. Sokan azt gondolják, ahhoz, hogy ez működjön, a gyermeket már otthon, a családban fel kell készíteni. Épp ellenkezőleg. A kritika és a túlzott elvárások nem segítenek, hogy a gyermek növelje a teljesítményét. Vekerdy szerint nincs szükség másra, mint érzelmi biztonságra, az önbizalma megerősítésére. Ha fel akarjuk készíteni, hogy helyt álljon az élet viharában, a legtöbbet akkor tesszük, ha bízunk benne.
„El lehet-e egy gyereket kényeztetni?”
A családokban sok vitát kiváltó kérdést sem kerüli meg könyvében. A kérdés meglehetősen összetett és nagymértékben meghatározza a szülők és nagyszülők habitusa, ám Vekerdy gondolatait röviden összegezve: nem
szolgálja a gyermek érdekeit, ha „mindig pattanunk, amikor valamit kiejt a száján”. A szoros, bensőséges, örömteli érzelmi kapcsolat azonban nem elkényeztetés. „Ez a biztonságos kötődés a gyereknek is nagyon jó, sőt: a lehető legjobb.”
„A kamaszkorra tulajdonképpen ki kellene írni, hogy átépítés miatt átmenetileg zárva.”
A kisgyermekkorban lezajló dackorszak után a következő viharos időszak a gyermeknevelésben a kamaszkor. Vekerdy német Waldorf tanároktól idézett mondata kiválóan foglalja össze a kamaszkorral járó hihetetlen mennyiségű változást, egy néhány évvel ezelőtti előadásában.
„A kamasz bezárkózik. Nem beszél, vagy vitatkozik. Kritikusan ítélkezik. Ha meg akarom ölelni, elrántja magát. Veti rám a gyilkos pillantásokat. Hol az én kedves kisfiam?”
Mit tehetünk tehát a kamaszért? Ha a kamasz érzelmileg jól ellátottan, a korábban már említett biztonságos kötődés létrejött közöttünk és így lép be a kamaszkorba, akkor védve van. Jól szeretni úgy tudjuk, hogy elviseljük a jelenlétét. A kamaszt ki kell bírni és humorral kezelni.
„Megismerlek és elfogadlak.
Olyannak, amilyen vagy.
A te teljes világodat.
Aki jól szeret, az megismer és elfogad
- saját világát kitágítja a másik felé.
Befogad és elfogad.”
